Schnöller Antal (1934 – 2023)
Schnöller Antal 1934-ben született Budapesten.
1957-ben szerezte meg villamosmérnöki oklevelét a gyengeáramú szakon, majd 1964-ben a mérnöktanári szakot is elvégezte. Már az oklevél megszerzése előtt és ezt követően is főleg oktatási tevékenységgel foglalkozott, természetesen műszaki feladatok megoldásában is részt vett, ill. műszaki feladatokat önállóan is megoldott.
1957-től a Bolyai János Gimnáziumban elektrotechnikát oktatott.
1959-től a Szegedi Tanárképző Főiskola Műszaki Tanszékén volt adjunktus, ezzel egyidejűleg a BME szegedi levelező hallgatóinak instruktora is volt.
1963-tól a Felsőfokú Híradás és Műszeripari Technikum, 1969-től a Kandó Kálmán Főiskola docense, majd tanára, az Automatika Tanszék helyettes vezetője majd. megbízott tanszékvezetője volt.
1972-től a Tanárképző Tanszék vezetője lett.
1980-1994 között a Híradásipari ill. Híradástechnika Intézet főiskolai tanára volt.
Szakmai munkája során foglalkozott a programozott oktatással, az AV eszközök oktatásban való alkalmazásával és a számítógéppel segített oktatással.
Nyugállományba helyezése után is megszakítás nélkül megbízott előadóként dolgozott. Széleskörű publikációs tevékenységet folytatott, írásai pedagógiai, felsőoktatási és egyéb folyóiratokban jelentek meg. Kutatásairól a főiskola tudományos ülésszakain számolt be. Mintegy 20 kötetnyi jegyzet, ill. tankönyv jelent meg önálló, vagy társszerzővel végzett munkaként. Különösen emlékezetes Selmeczi Kálmánnal együtt írt „Villamosságtan” tankönyvei, melyen Kandósok generációi nőttek fel.
Munkássága elismeréseként több miniszteri és főigazgatói dicséretet, kiváló oktató, oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést kapott. Megkapta a Kandó aranygyűrűt is.
Schnöller Antal életét az oktatásnak, a mérnökhallgatók képzésének szentelte. Olyan tanár volt, aki mindig lelkiismeretesen, szigorral, de igazságosan végezte oktató munkáját. Hallgatói megőrizték emlékét. Még az 50 évvel ez előtt végzett hallgatókkal való találkozások során is az első kérdés: Mi van Schnöller tanár Úrral? Hogy van?
Sajnos mostantól nem tudunk pozitív választ adni. Tóni elhagyott minket.
Kollégáival, munkatársaival mindig jó kapcsolatot ápolt. Színes egyénisége fénypontja volt a közös programoknak, kirándulásoknak.
Kiváló kollégát, nagyszerű barátot és csodálatos embert vesztettünk távozásával.
Megőrizzük emlékét!
Nyugodjon békében!