A MÉM MÖGÖTT A SZAKMA IKONJA: ARATÓ ANDRÁS, A HAZAI VILÁGÍTÁSTECHNIKA ELISMERT SZAKEMBERE ELNÖKÖLT AZ ÓBUDAI EGYETEM ZÁRÓVIZSGÁJÁN

A fél világ „Hide the Pain Harold” néven ismeri az arcát, és internetes mémként generációk rajonganak érte, ám azt már sokkal kevesebben tudják, hogy Arató András valójában a hazai világítástechnikai szakma egyik legelismertebb, legmeghatározóbb alakja. A nyugdíjba vonulása előtti teljes pályafutását a fény szolgálatába állító villamosmérnök nemcsak tervezte és ellenőrizte a hazai lámpatesteket, de évtizedek óta formálja a jövő mérnökgenerációit is. Legutóbb az Óbudai Egyetem országosan egyedülálló Világítástechnikai Szakmérnök Képzésének záróvizsga-bizottsági elnökeként bocsátott útjára tizenegy kiválóan felkészült új szakembert, immár tizedik éve töretlen elkötelezettséggel vezetve a diplomázók utolsó szakmai megmérettetését.

Egy pragmatikus egyetemi döntéstől a nemzeti laboratóriumig

Bár a nagyközönség számára Arató András mérnöki múltja sokszor csak egy érdekes lábjegyzet a globális hírnév mellett, a hazai elektrotechnikai iparban a neve egyet jelent a precizitással és a szakmai elhivatottsággal. Pályafutása – saját bevallása szerint – egy tipikus egyetemista döntéssel kezdődött a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, 1969-ben. A diplomaterv készítése közben felvehető fakultatív tárgyak közül a „legkönnyebbnek ígérkező” Fényforrások tárgyat választotta. Az előadó, Somkúti Adolf (a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet – MEEI – akkori szakembere) azonban olyan hatást gyakorolt a fiatal hallgatóra, hogy a „jeles” osztályzat után azonnal állást is ajánlott neki az intézet újonnan alakult, önálló fénytechnikai osztályán.

Ez az időszak történelmi mérföldkő volt: Magyarország éppen akkor csatlakozott az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának gépjárműtartozékok vizsgálatára vonatkozó egyezményéhez. Arató András így egy olyan nemzeti laboratórium felépítésében és mindennapi munkájában vett részt, amely a gyártóktól függetlenül ellenőrizte az autólámpákat és lámpatesteket.

A kezdeti idők technikai kihívásai mai szemmel nézve lenyűgözőek, hiszen a mindennapi munka a vaskos, félig műszaki, félig jogi nyelvű szabványok aprólékos értelmezésével indult, ahol egyetlen vesszőnek is komoly súlya volt. Ehhez társult az 5 méteres optikai pad és a feketére festett búrájú Osram-etalonlámpák precíz kalibrációja, valamint az a legendás, faláttöréssel megvalósított 25 méteres fényút is, amelyet a szomszédos raktárig kellett meghosszabbítaniuk, hogy az autófényszórók fényeloszlását az előírásoknak megfelelően mérhessék.

„Somkúti bácsi nem szépítette a dolgot, elmondta, hogy ott soha nem fogok egy új világítási rendszert kifejleszteni, de olyan széles körű rálátásom lesz az egész világítástechnikai iparágra, mint amilyent sehol máshol nem érhetek el” – emlékezett vissza egy írásában Arató András.

A forgalomba hozatal kapuőre és a szakmai közélet motorja

Az ifjú mérnök nemcsak a mérésekben, de a fejlesztésben is kipróbálta magát: két évig lámpatest-fejlesztőként dolgozott az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyárában (EKA), ahol a közvilágítási és ipari lámpatestek nullszériáinak beindítását vezényelte Kalocsán. Később lámpatest-csoportvezetőként tért vissza a MEEI-be, ahol akkori főnöke, Hauser Imre ösztönzésére bekapcsolódott a szakmai közéletbe is.

Ekkor a lámpatest vizsgáló osztály csoportvezetője lett. Gyakorlatilag Arató András volt az a szakember, aki több mint 30 éven keresztül ellenőrizte és engedélyezte a Magyarországon forgalomba hozott lámpatesteket, garantálva azok biztonságát és fotometriai megfelelőségét. Az 1970-es és 80-as években az osztály az országos technológiai fejlődés élvonalába tartozott: az elsők között alkalmaztak számítógépes mérésadat-gyűjtő rendszereket – a hírhedt COCOM-listát kijátszva, Ausztrián keresztül beszerzett, mindössze 8 kB memóriájú mérésvezérlő gépeken, amelyekre maguk írták a forráskódokat.

A rendszerváltást követő piaci és uniós integrációs változások után a Siemens világítási üzletágánál, majd pályafutása utolsó aktív éveiben a HOLUX Kft.-nél kamatoztatta tudását. Ezzel párhuzamosan a szakmai szervezeti élet bástyájává vált: a Világítástechnikai Társaságban (VTT) – és annak jogelődjében – évtizedeken át vállalt vezető szerepet, 2001 és 2010 között három cikluson át töltötte be a társaság alelnöki tisztségét. Ő szerkesztette a VTT havilapját, a Fény-t, és rendszeresen publikált a szakma legrangosabb folyóirataiban, köztük az Elektrotechnikában. Páratlan munkásságát a szakma is a legmagasabb kitüntetéseivel ismerte el, hiszen 2002-ben az Urbanek-díjjal, majd 2010-ben a Déri-díjjal, valamint a Pollich János-díjjal tüntették ki.

Előre mutató jegyzetek és generációs híd a Kandón

Arató András oktatói tevékenysége legalább annyira fémjelzi a pályáját, mint laboratóriumi munkája. A mai Óbudai Egyetem egyik jogelődjén, Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán hosszú éveken át tanította a Lámpatestek tárgyat. Látnoki szemléletét bizonyítja, hogy már a 90-es évek végén felismerte a digitális oktatás jelentőségét: megírta a szabadon terjeszthető, elektronikus Világítástechnika című jegyzetét. Ennek második kiadása a mai napig az egyetemi oktatók és a hallgatók megkerülhetetlen alapműve, az e-learning és az open-access szemlélet hazai úttörője.

A fiatalokkal való közvetlen kapcsolata a mai napig megmaradt. Az utóbbi években – globális ismertségét és népszerűségét jó ügyre használva – számtalanszor népszerűsítette az Óbudai Egyetemet és a mérnöki pályát a fiatalság körében. Könnyen megtalálja a közös hangot a legifjabb generációkkal is, akik tisztelettel és rajongással tekintenek rá.

Tíz éve a záróvizsga-bizottság élén

Ennek az elkötelezettségnek a legszebb ékköve, hogy Arató András immár 10 éve tölti be az Óbudai Egyetem Világítástechnikai Szakmérnök Képzésének záróvizsga-bizottsági elnöki tisztségét. Az országosan egyedülálló, kétéves diplomás továbbképzés végén a jelölteknek az ő szigorú, de végtelenül igazságos szakmai szűrőjén kell átmenniük.

A legutóbbi záróvizsgán is bebizonyosodott, hogy korát meghazudtoló szellemi frissességgel követi a technológia legújabb trendjeit. Nem elavult tankönyvi kérdésekkel, hanem a mai világítástechnika aktuális, valós problémáival és komoly szakmai kérdésekkel izzasztotta meg a jelölteket. Ugyanakkor legendás jóindulata és támogató attitűdje most is megmutatkozott: kollégái szerint igazi öröm vele a vizsgabizottságban dolgozni, hiszen a szakmai alaposság mellett mindig a hallgatók segítése és a tehetségek felkarolása vezérli.

A legutóbbi vizsganapon 11 új, magasan képzett világítástechnikai szakmérnök tehette le a sikeres záróvizsgát, akik a mérnöki kompetenciák mellett egy összetartó, értékes szakmai közösséget és életre szóló kapcsolatokat visznek magukkal a pályára.

A legutóbbi vizsga mérlege

A záróvizsga-bizottság tagjai: Arató András (elnök), Prof. Dr. Molnár György, Dr. Balázs László, Károly Zsolt Molnár, Péter Schwarcz, Dr. Nádas József.

A friss diplomás világítástechnikai szakmérnökök: Dávid Zoltán, Horváth Csaba, Katona Vince, Koscsó Balázs, Kovács Balázs Zoltán, Laluja Adrián, Margitai Attila, Nagy Róbert, Petrásovits Bence, Simkó Attila, Szabó Gábor.

Arató András története a legjobb bizonyíték arra, hogy a digitális kultúra ikonikus alakjai mögött sokszor elképesztő súlyú, valós teljesítmény és több évtizedes szakmai alázat rejlik. A magyar világítástechnika szerencsés, hogy egy ilyen formátumú mérnök áll a jövő szakembereinek indítópultjánál.

(Dr. Nádas József)