Felsőfokú tanulmányait a SOTE Általános Orvosi Karán kezdte, ahol három félévet végzett el, de a képzést rajta kívül álló okok miatt nem tudta befejezni. Tanárai már akkor felfigyeltek rendkívüli kézügyességére és kreativitására. Tudását zömében autodidakta módon szerezte.
Ezután a Fővárosi Vegyesipari Javító Vállalatnál dolgozott, ahol műszerész tanulókat is oktatott.
Az 1980-as évek elején került a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára, ahol az Általános Technológia tantárgy keretében finommechanikai ismereteket adott át a hallgatóknak a laboratóriumi képzés során. További fontos szerepe volt a gyakorlatok során használt laboreszközök fejlesztésében és javításában. Mind a szerszámgépek, mind a kéziszerszámok kezelése terén a több évtizedes gyakorlat és hallatlan precizitás jellemezte.
Lajos istenadta, sokoldalú tehetség volt, de ezzel sohasem hivalkodott! A Kandóban ezermesterként tartották számon, önzetlenül segített bárkinek, aki hozzá fordult.
Aktív szerepet vállalt a Kandó Sportkör vezetésében. Kitűnő és szenvedélyes sakkozó volt, őstehetség! Fiatalon eredményesen játszott csapatbajnokságokon. Idős korában is csak ritkán vesztett főiskolai/egyetemi kihívói ellen.
Nagy hobbija volt a főzés. Barátainak nagy szeretettel készített egyszerű alapanyagokból finom ételeket. Ezen találkozások során sokat mesélt a hosszú életében tapasztalt tanulságos történetekről, fiatal koráról, a szülőfalujában eltöltött évekről. A nótázás sem állt távol Tőle. Sokszor élvezhettük kellemes hangján megelevenülő szép magyar nótákat.
Kérlelhetetlenül őszinte ember volt. Sohasem mérlegelte véleményének esetleges negatív következményeit. Barátait is eszerint válogatta meg. Még a tőle eltérő nézeteket vallók is tisztelték és szerették.
A szeretteiben és barátaiban keletkezett űr aligha betölthető!
Kedves, közösségteremtő, segítőkész személyisége hiányozni fog kollégáinak, barátainak és a hallgatóinak is.
Kiváló kollégát, nagyszerű barátot és csodálatos embert vesztettünk távozásával.
Nyugodjék békében!
