Nekrológ Diószeghy Győző emlékére
Számos vezetői pozícióban kamatoztatta kiváló szakmai, humán tudását, kivételes emberi, empatikus képességeit.
Kiváló képzést kapott a Lónyai Gimnáziumban. Ötödik osztályos korában elhatározta, hogy reáltagozatos akar lenni. Kissé konzervatív szülei viszont a humán terület helyezték előtérbe. Az eredmény az lett, hogy mindkét tagozatot párhuzamosan elvégezte. 1949-ben érettségizett. Hamarosan az akkor az ország egyik legsikeresebb nagyvállalatánál a BHG –nél helyezkedett el, ahol a munka mellett megszerezte a Budapesti Műszaki Egyetemen a villamosmérnöki diplomát 1966-ban. A BHG-nél töltött évek alatt sikeres sportkarriert futott be. Több mint 10 évig játszott a gyár NBI-es kézilabda csapatában.
1968-ban kerül az akkor még Kandó Kálmán Felsőfokú Híradás és Műszeripari Technikumba főállású tanárként. Az 1969.ben megalakuló Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán már főiskolai adjunktusként folytatta oktatói munkáját a Vezetékes Híradástechnikai Tanszéken. Kiváló képességei hamar kiderültek, pályája felfelé ívelt. Főiskolai docensi kinevezését hamarosan követte a főiskolai tanári kinevezése.
1975 és 1979 között a KKVMF karigazgatója kinevezést kapta, ahol jelentős szerepe volt abban, hogy az erős- és gyengeáramú területek művelői egy egységes közösségé forrjanak össze.
Az 1979-ben megalakult Híradásipari Intézetben műszaki-tudományos igazgatóhelyettesként működött 1979 és 1983 között.
1980-1985 – ig a Kar oktatási főigazgatói pozícióját is betöltötte, majd 1985 és 1991 között főtitkári feladatokat látott el.
1991 óta a Kandó Alapítvány kuratóriumi elnöke posztot töltötte be.
Végleges nyugdíjba vonulása óta is szoros kapcsolatot tartott fenn korábbi munkahelyével és kollégáival. Minden esemény érdekelte, számoson személyesen is jelen volt.
Ő nemcsak egy kolléga, hanem a Győző vagy Győző bácsi, aki mindannyiunk segítője, mentora, tanácsadója volt. Hozzá bizalommal fordulhattunk támogatásért, segítségért, meghallgatásért. Kivételes diplomáciai érzékével kioltotta a szembenálló érdekek okozta lángokat, elsimította a nézeteltéréseket és összefogta a kollégákat a közös cél, az oktatás színvonalának és minőségének növelése érdekében.
Széleskörű ipari kapcsolatokkal rendelkezett, mely révén számos kutató fejlesztő munka került a Főiskolára, számos külső szakember került az oktatásba.
Széles skálán fejtette ki hatékony tevékenységét. Részt vett a tudományos élet vérkeringésében is. Ennek egyik elismeréseként 1985-ben megkapta a HTE által adományozott Puskás Tivadar díjat.
Aktívan segítette a Kandós sportélet kibontakozását, számos helyre elkísérte különböző csapatainkat, ahol lelkes szurkolással is támogatta a sikert. Húsz évvel ezelőtt még maga is beszállt a kézilabda vagy foci meccsekbe, majd az azt követő anekdotázásokban is ő vitte a prímet. Nagyszerű ember, igaz barát volt. Nagyon hiányozni fognak azok a fehér asztal mellett eltöltött órák, amelyekre még egy évvel ezelőtt is szívesen eljött felidézni a közös Kandós emlékeket vagy megvitatni az aktuális eseményeket, mígnem a betegség elhatalmasodott rajta.
Mi a régi kollégák mindig tisztelettel és szeretettel fogunk gondolni rá és példaképként állítani a fiatalabb nemzedékek elé. Az ő szelleme mindég itt fog lebegni az iskola falai között, míg ő már a Kandósok azon sajnos egyre nagyobb csapatához tartozik akik már az égi pályákon tevékenykednek.
Dr. Temesvári Zsolt