Búcsúzunk Vézner Imrétől

BÚCSÚZUNK Vézner Imrétől, az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar Hiradástechnika Intézet főiskolai docensétől, aki február 28–án, életének 71. évében elhunyt.

Vézner Imre egyike volt az igazi „Kandósoknak”. 1975–ben végzett a Kandó Kálmán Villamosmérnöki Műszaki Főiskolán a mikrohullám szakon.

A végzés után azonnal a Vezetékes Híradástechnika Intézetben vállalt munkát. Eleinte a laboratóriumi képzésben dolgozott. Már ekkor kiderült alapossága, lelkiismeretes hozzáállása, megalapozott tudása. Miután a Budapesti Műszaki Egyetemen kitűnő eredménnyel végzett, egyre fontosabb feladatokkal bízták meg. Gyakorlatokat vezetett az alkatrész technológia, majd a digitális technika területén. Bizonyítva rátermettségét hamarosan előadások megtartására kérték fel. Oktatási munkája a digitális technika oktatásában teljesedett ki. Ezen a területen igen magas színvonalú tevékenységet nyújtott, melyet mind a kollégák, mind a hallgatók maximálisan elismertek.

Komoly tudományos tevékenységet fejtett ki az ipari megbízások során is. Számos ipari megbízás megvalósításában oroszlánrészt vállalt.

Mindig szókimondó, becsületes ember volt. Mindig kifejtette véleményét még akkor is mikor az nem volt népszerű és nem egyezett főnökei elképzelésével. Legendás mondása: „Nem úgy van az!” szálló igévé vált.

Oktatási tevékenysége mellett kiemelkedő volt a Kandó színeiben folytatott sport tevékenysége. Már hallgató korában játszott az akkor még főiskola labdarúgó csapatában, ahol alap emberként számos siker részese volt és öregbítette a főiskola hírnevét. A csapattal többször megnyerték a Műszaki Főiskolák Bajnokságát. Megkapta a jó tanuló jó sportoló díjat is.

Aktív sportolói karrierje után is hű maradt a sporthoz és fő mozgató rugója volt az intézményben folyó amatőr foci és tenisz életnek.

Szakmai tevékenysége mellett más területen is kibontakoztatta tehetségét. Hosszú éveken át ő készítette az órarendeket és egy időben vezette a tanulmányi osztályt.

Nagyszerű közösségi emberként, jó barátként is fantasztikus személy volt. Szervezte a baráti találkozókat, összejöveteleket, ahol mindig volt gondja arra, hogy valami meglepetéssel szolgáljon a társaságnak.

Kedves, barátságos személyisége nagyon fog hiányozni, nagy űrt hagy maga után. Gyászolják barátai kollégái, munkatársai és hallgatói.

Olyan embert vesztettünk el aki azon kevesek közé tartozott, akik életüket a Kandónak szentelték. Több mint 50 év amit a főiskolán majd az egyetemen szorgos munkával töltött. Egyike volt azoknak akik még tudták mi az a Kandó életérzés, soha nem múló ragaszkodás az alma materhez.

Nyugodj békében drága barátunk. Soha nem felejtünk.

A Kandó Kar egyetemi polgárai