Farkas András 1946-2019.

Életének 73. évében, 2019. július 17-én, hosszabb szenvedés után, de mégis tragikusan elhunyt Farkas András kollégánk és barátunk, öt évtized Kandós hallgatóinak tanára.

Édesapja építőmérnök volt, akitől az 1950-es és 60-as évek nehézségei mellett is a mérnöki munka szeretetét örökölte meg. Szakmai alapképzettségét a Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikusban szerezte (1964), majd a BME Villamosmérnöki Kar Automatizálási Szakát elvégezve kapott mérnöki oklevelet (1970).

Az oktatási tevékenységet a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Erősáramú Kar Villamos gépek Tanszékén kezdte el ugyanebben az évben. A szakmai gyakorlati időszak eltelte után az Irányítástechnikai szakmérnöki oklevelet is megszerezte levelező hallgatóként (1977).

Később szervezeti átalakulások során, a kari rendszer megszűnésével, az Automatika Intézet Villamos gépek Szakcsoportjának tagja lett (1979). Kezdettől fogva aktívan részt vett az intézeti munka minden fázisában, a laborfejlesztésben, a tantárgyi programok további bővítésében és a publikációs tevékenységben. Ez utóbbiak során 12 jegyzet és könyv elkészítésében volt társszerző. Kiemelkedően sikeres volt Villamos gépek példatár c. szakkönyv, amely orosz fordításban 20.000 példányban került kiadásra és az orosz nyelvű felsőoktatásban jegyzetként alkalmazták (1984).

Kezdeményezője és szervezője volt a Robotok és CNC gépek oktatási modul kifejlesztésének és gyakorlati bevezetésének. 1990-ig jelentős szerepe volt a Ganz Villamossági Művekkel és az EVIG-gel működő szakmai kapcsolatok fenntartásán.

A Főiskolák integrációja kapcsán a Budapesti Műszaki Főiskola (BMF) Kandó Villamosmérnöki Karán (KVK), főiskolai docensként, a Villamos gépek Szakcsoport vezetője lett (2000). Széleskörű tevékenységét folytatva részt vett a távoktatás és a kooperatív képzés megszervezésében, az Épület és Közmű Automatizálási labor kifejlesztésében. Évtizedig dolgozott az Intelligens Épület Automatika Konferenciák szervezésében, amely a Kar egésze szempontjából is mindig fontos esemény volt. Számos kiemelkedő színvonalú K+F munkák vezetője, résztvevője volt. Jó kollegiális,  példátlan volt a külső cégekkel a kapcsolata.  A korábban végzett hallgatókkal is baráti kapcsolatot ápolt.

Miután a KVK 2010-ben az Óbudai Egyetem alapító tagja lett feladatkörét megtartva dolgozott az új körülmények között, szenátus tagjaként a Közalkalmazotti tanács elnöke volt  2016-ig, amikor címzetes egyetemi docensként vonult nyugállományba, de a munkát tovább folytatta.

A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 1970. óta tagja volt. A közel öt évtized alatti tevékenysége rendkívül széles, szinte felsorolhatatlan. 1990-ig a Villamos hajtások munkabizottság, majd az Automatizálási szakosztály tagja volt.

1991-től a Kandó Főiskola, 2010-től az Óbudai Egyetem MEE üzemi szervezetének a titkára. 1992. óta az Elektrotechnika rovatszerkesztője. Vándorgyűlések, szakmai konferenciák, OET ülések állandó résztvevője.  Egy ciklusban az Egyesületi Elnökség tagja is volt. Két cikluson keresztól az SzTB és közel két évtizede a VGKB szakosztály tagja.

Szakirodalmi tevékenységéért két ízben tüntették ki társszerzőként: 1984-ben Zipernowsky-díj, 2011-ben Nívó díj, Az egyesületi munkáért, illetve. szakmai eredményeiért 2005-ben Kandó és 2013-ban Liska-díjat kapott, ezt a díjat  "A villamos gépek és berendezések szakterületen  kiemelkedő elméleti vagy gyakorlati tevékenységet folytató egyesületi tag nyerheti el"

Teljes élete volt az alattomosan rátört betegség ellenében is minden vonatkozásban. Egy híján 60 évet töltött a számára kedves Óbudai környezetben és mindvégig ragaszkodott a Bláthy szobor és zászló őrzéséhez.

Tevékenysége folyamatosan a villamos gépek szakmai kultúra fenntartása, a hallgatókkal történő magasszínvonalú megismertetésére irányúlt.

Búcsúztatása az Óbudai Egyetem saját halottjaként 2019. augusztus 10-én történt nagy részvét mellett. Élete és tevékenysége összefonódott a Kandó Villamosmérnöki Kar és az Egyesület 50 évnyi történelmével, így emléke mindig velünk marad.

OE - KVK Automatika Intézet