Magyarországon a XIX. században, a kiegyezés után nagy arányú fejlődés bontakozott ki. Ez a fejlődés legnagyobb mértékben a műszaki, ezen belül a gép- és villamos iparban teljesedett ki. Magyarországon a műszaki képzés a Magyar Királyi József nádor Műegyetemen folyt, főiskolai képzés nem volt. Az egyre nagyobb igény az alacsonyabb szintű képzésre lehetővé tette mai főiskolánk jogelődjének, a Magyar Királyi Állami Mechanikai és Órásipari Szakiskola létrejöttét.

1901-ben a Kereskedelemügyi Minisztérium Budapesten iskolának építtette a Tavaszmező u. 15. sz. alatti épületet. Az eklektikus stílusú két emeletes épületben jól felszerelt termek - köztük egy 320 m2-es, 60 főre berendezett műhely - várták a hallgatókat.

Az 1920-1921-es esztendő ismét változásokat hozott: az iskola neve Magyar Királyi Állami Mechanikai és Elektromosipari Szakiskola lett. Majd 1927-1928-as tanévben a nagy arányú reformoknak köszönhetően az iskola elektrotechnikai felső tagozattal bővült. Az 1933-34-es évtől a tagozaton a képzési idő 2 évre emelkedett a kezdeti egyről, amely mai főiskolánk tényleges jogelődjének tekinthető. Az akkori Magyarországon egyedülállónak minősült ez a 3+2 éves képzés. E rendelkezéssel a felső tagozat jogilag felső ipariskolává vált.

A legjelentősebb változás iskolánk életében az 1941-1942-es évben következett be, amikor az intézmény falai között megnyílt a villamosipari középiskola. Ezzel egyidejűleg az intézmény felvette a Kandó Kálmán nevet. Így elnevezése Magyar Királyi Állami Kandó Kálmán Villamosipari Középiskola lett. 1945-1946-os évben az iskola Magyar Állami Kandó Kálmán Műszaki Középiskola néven szerepelt. Majd a jelentős gazdasági és társadalmi átalakulásoknak megfelelően szinte évente változott az iskola neve és oktatási struktúrája.
1953-tól Kandó Kálmán Híradás- és Műszeripari Technikum lett.

Hosszas átalakulási folyamat eredményeként 1969. március 4-én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kimondta a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola létesítését. A Főiskola Gyengeáramú és Erősáramú Kara a Felsőfokú Híradás- és Műszeripari Technikumból alakultak ki. A Tavaszmező u. 15-17. sz. épületegyüttes adott helyet a Főiskola központi telephelyének. 1979-ben korszerűsítették a főiskola szervezeti felépítését és a kari - tanszéki struktúrát intézeti szervezeti egységek váltották fel. A szakoknak megfelelő oktatási intézeteket hoztak létre.

Majd az 1990-es években további változások következtek be. Ennek következtében az 1978-óta működő üzemmérnök képzés továbbfejlődött, és 2-3 féléves esti, másoddiplomás képzés is megindult.

2000-től egyesült három főiskola Budapesti Műszaki Főiskola néven és ezen belül megalakult a Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Kar, mint a létrejött öt kar egyike.

2010. január 1-ével a Budapesti Műszaki Főiskola Óbudai Egyetem néven folytatja tevékenységét.